Egyszer az egyik tanítómesteremtől megkérdeztem, hogy mi az Isten felé vezető úton a legfontosabb? Azt válaszolta: ,,Jézus Krisztus.,,

Jézus mondta:

• „mert ímé az Isten országa ti bennetek van” (Luk.17,21)
• „Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan” (Zsolt 82,6; Jn. ev.10,34)
• „Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanem ha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanem ha én bennem maradtok” (Jn 15,4)

Megszólítja azt is, akit mindenki elhajt magától, mert neki értékes volt a vámszedő, kedves a bűnös nő, a rongy ember – mert gyógyítani jött. Mert szeret.

Fülöp tanítvány volt, Szentlélektől megragadott ember. Fülöpöt megragadta az Isten, megragadta a Lélek az életének egy pontján és onnantól fogva már másként élt. Itt egyáltalán nem szolgai engedelmességről van szó, hanem lelkes kiváncsiságról: vajon mit fog most rajtam keresztül tenni az Isten. Megy, mert Isten használni fogja, tudja jól, és ez érték!

Csak meg kell hallani, látni, érteni az úticélt – az Isten hangját. A Szentlélek egyik legfontosabb feladata ez – élesíti az érzékszerveinket – hogy értsük az útjelzőket, ahol minket vár egy ember. Mert nekünk van valamink, ami esetleg neki nincs. Nekünk van Istenünk, aki szeret, aki kiemelt a közönyből. (Apostolok cselekedetei 8,26-39)

Sámuel (héberül: שְׁמוּאֶל , jelentése: Isten meghallgatott)

A kis Sámuel egy éjjel hangot hallott, és Élihez ment, mert azt hitte, ő szólította. Mikor a hang többször is szólt hozzá, Éli rájött, hogy ez Isten hangja volt, ezért azt mondta Sámuelnek, hogy hallgassa meg, mit akar mondani. Legközelebb, a Hang hallatán így szólt:

„Ímhol vagyok”!

Számomra ez a „készenlét”-mód… a nyitottság a Belső Hangra…

A bibliai elbeszélések szerint Kr. u. 34-ben, egy Saul nevű ifjú, „gyűlölettől lihegve” Jeruzsálemből Damaszkuszba tartott, hogy fogságba vesse a kivégzett Jézus követőit. Minden másképpen történt, mint ahogy elképzelte. Az úton megjelent neki Jézus, s megkérdezte tőle: „Saul, Saul – miért üldözöl engem?” Saul összeomlott, tehetetlenné vált, megvakult, s magába fordult, majd ő is Jézus Krisztus követőjévé vált (ezt nevezzük Pál-fordulásnak)

Krisztusnak ez a kinyilatkoztatása Pál számára azt is magában foglalja, hogy Isten mint a zsidók és minden népek Istene mutatkozik be. Mindenki hivatalos a belső szellemi útra.
Személyes Isten-kapcsolata, tudása és helyzete Jézus minden tanítványánál alkalmasabbá tette, hogy a legkülönbözőbb fölfogású és képzettségű emberek nyelvére lefordítsa az isteni örömhírt. Zsidó volt a zsidóknak, görög a görögöknek. Mindenkinek mindene lett – így fogalmazta meg egyszer később a tanítás továbbadásának máig érvényes programját (vö. 1Kor 9,20–23)

„Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus” (Gal.2,20)

Eckhart szerint Istennek nem úgy van léte, mint a teremtett létezőknek, hanem Ő maga a lét, és minden létező Istenben létezik. Isten tart fenn mindent a létben és nélküle a dolgok semmivé lesznek. Az ember Istent a lelke legbelsejében találhatja csak meg, de ez csak akkor sikerülhet, ha az ember teljesen átadja magát a legbensőbbnek és belőle él. A lélek készen áll Isten lényegének befogadására, mert ő Isten születésének a helye az emberben. Isten saját fiában nyilvánítja ki a lényegét, a fiú az Ő szava, aki a lélekben szól az emberhez.

„… Eckhart egy kristálytiszta gondolkodó, egy összehasonlíthatatlanul erőteljes, plasztikus, eredeti és képalkotó költő és egy vallásos lángelme sajátságos kereszteződése. Tanításai, amelyeket halála után a Szentszék kiátkozott, minden misztikus gondolkodás summáját teremtik meg. Ha ez az eckharti mozgalom érvényesült volna, Európa számára új világkorszak hajnalodott volna. De az egyház elnyomta, s hogy ez milyen teljes mértékben sikerült, nem csak annyira az egyház ellen szól – … – mint az európai emberiség ellen, mely nyilván még nem volt érett ilyen alapokat döntögető megújulásra. …”(Egon Friedell: Az újkori kultúra története)

…egy hittételektől mentes, bensőséges Isten-ember viszony megteremtésének epigrammákban megfogalmazott kísérlete, amelyben a misztikus érzelem és a racionális értelem keresi egymást… (Wikipédia)

„Isten sok műve közt Néki legkedvesebb,
hogy egyetlen Fiát tebenned szülje meg”!
(IV. 194. – H. 72.)

„Születhetik Krisztus ezerszer Betlehemben,
ha benned nem, maradsz örökre elveszetten”.
(I. 61.)

„Az égi tájakért nem kapkod a világ.
Ha nem szemléli, hogy becsülje mit nem lát”?
(VI. 219.)

„Ha szókkal nem tudod tisztelni Istened,
némulj Előtte el, s megérti csöndedet”.
(V. 137. – H. 87.)